Munka az egészségügyi- és ápolási szektorokban

Az egészségügy, ápolás, gondozás és megelőzés szektorai folyamatosan bővülnek, így a kereslet és álláslehetőségek tekintetében is olyan fejlődési tendenciák mutatkoznak, melyekről csakis az összes érintett emberre vonatkozó, erősen differenciált vizsgálattal és leírással lehetséges valódi képet alkotni.
Itt azonban nemcsak, hogy csupán kivonatosan tekinthetjük át ezt a tárgyat, hanem még nagymértékben el is térnek az egyes projekt-partner országok jellegzetességei. Különleges érdeklődésünkre tarthat számot az a tény, hogy az „új" Európai Uniós országokban található szervezetek is részei a projektnek. A nyugati országokban nagyon gyakran előfordul, hogy egyértelmű álláspontot nyilvánítanak ki: ezekből az országokból a képzett alkalmazottak magasabb bérszintű (szomszéd-)országok felé migrálnak. Csakhogy másképp is meg lehet fogalmazni ugyanezt: a nyugati államok ellátási rendszerét elsősorban azok a képzett alkalmazottak gyarapítják, akik az alacsonyabb bérszintű (szomszéd-)országokból érkeznek, illetve odavonzzák őket. Az egészségügyi szektor éppen komoly átalakulási folyamattal küzd, miközben a szektorban dolgozó minden emberrel szemben konkrét elvárásokat támasztanak. Mivel egyre emelkedik a várható élettartam, és emellett változnak a szociális szerkezetek, nőni fog az idősek ápolása, gondozása és támogatása területén a szakképzett munkalehetőségek száma. Ugyanakkor az egyes munkaköri leírások követelményei is módosulnak: az egészségügyi és ápolási szektorban dolgozó magasabb képesítésű alkalmazottak tevékenységükkel sokkal inkább az egészség-promócióra, megelőzésre, oktatásra, tanácsadásra, és esetkezelésre helyeznek nagyobb hangsúlyt.

Általánosságban elmondható, hogy az egészségügy, megelőzés, ápolás, gondozás, támogatás stb. szektorai egész Európában bővülést mutatnak, nemcsak a kereslet, hanem a kínálat elérhető szolgáltatásainak minősége tekintetében is. Ugyanakkor ezekre a szektorokra az is jellemző, hogy a munkaköri leírások és a szükséges szakképzések még mindig távol állnak az egységesen alkalmazható európai normáktól. Ezen felül számos országban előfordul az is, hogy az emberi test, annak betegségei és a megelőzés diverz módszerei fokozott figyelembe kerülése hatással van az „új" szektorok keresletének alakítására és megnövekedésére. Ezáltal az a munkaerőpiaci szektor, ami hagyományosan a betegek, mozgássérültek és idősek ápolásával foglalkozik, tovább terjeszkedett a szolgáltató szektornak olyan egyéb szakmai területeire, amelyek nem szorítkoznak a gyógyításra vagy ápolásra.
Az elmúlt évek során az európai közösségen belüli párbeszéd nemcsak a demográfia kérdéseire vonatkozott, hanem a kiképzések egységes szabványaira is, valamint arra, hogy elérjék a szektorban dolgozó szakemberek országok közötti mobilitását. Egyes nyugati országokban (és Ausztriában különösen) az ápolás és gondozás területén jelentkező hiányosságok mind a politika, mind a nyilvánosság szintjén direkt és éles hangvételű vitákat eredményeztek. Egyelőre nem sikerült megoldásokat találni. A közvélemény újból ráébredt arra, hogy a nőnemű családtagoknak mekkora mértékű a ráfordítása a támogatás területén, és hogy ennek felfüggesztése vagy megszüntetése milyen komoly hatással van az ápolási-gondozási rendszerre. Ennek a vitának során kerültek tárgyalásra az ápolói alkalmazottak munkakörülményei is, és keresztülvitték az alkalmazottak védelmét szolgáló kötelező rendelkezések indítványát. A vita során nyilvánvalóvá vált az is, mennyiben ellentétes az ápolói szakmán belüli helyzet és az alkalmazottakkal való viszony. Mindamellett, hogy sérelmesnek és erkölcstelennek találják az ápoló személyzet kizsákmányolását a kéthetes műszakkal (ami állandó jelenléttel és elérhetőséggel jár az ápolásra szoruló beteg lakóhelyén), a döntéseket mégis elsősorban anyagi szempontokra alapozzák - aztán az alacsonyabb költségű megoldást választják minden más szempont ellenében. A munkaadók érdekei kerülnek előtérbe, ezáltal pedig a védelemről és biztonsági intézkedésekről szól a diskurzus. A másik fél státusa ebben a munkaviszonyban (ahol az alkalmazottak egyre gyakrabban migráns nők) alig tart számot érdeklődésre, és amennyiben egyáltalán, úgy az is csak mellékes. A többségi társadalmak tehát arra fektetnek leginkább hangsúlyt, hogy sikert érjenek el azzal a kihívással szemben, amit az ápolásra szoruló emberek ellátása jelent. Ez vonatkozhat a legmodernebb gyógyászati ellátásra és ápoláselméleti fejleményekre, miközben mindenekelőtt gazdasági tényezőket kell számításba venni azzal együtt, hogy az ápolási rendszeren belül magas színvonalú szabványokat tartanak be. Ebből fakad, hogy az ápolási szolgálatokat ellátó embereknek nemcsak, hogy újra át kell élniük az ősrégi egyenlőtlenségeket, de emellett a kizsákmányolás megszokott formáit is. Ebből következően a gyermekek, a betegek, mozgássérültek és időskorúak gondozását és ápolását mind jellemzik az alább felsoroltak:

· magas időráfordítás, beleértve ebbe a gyakori éjjel-nappali ellátás szükségletét
· kirívóan magas szintű fizikális és pszichológiai nyomás
· fokozott rugalmasság
· állandó, folyamatos gyakorlat - egyrészt a szektor változásaihoz, másrészt a szabványokhoz alkalmazkodva (a továbbképzéshez rendelkezésre álló források szerint)
· kifejezetten alacsony presztízsű megbecsültség jut a társadalomban ezeknek a szakmáknak
· a munka nagy részét továbbra is elsősorban nők végzik el
· és a nők csoportján belül is egyre nagyobb arányban szervezik ki a munkát migráns nők számára.

Tehát az olyan szolgáltatói piac termelődik újra, amely kizárólag az egyének és az egyes társadalmi csoportok mikro- és makrogazdasági hasznát tekinti mérvadónak. Ausztriában ez közösen kifejlesztett kezdetleges politikai megoldások ellenére nagyobbrészt szürke területnek maradt meg.
"... ezzel egyidőben olyan állapot, amit - utalhatunk az ápolói szakma érzelmi összetevőjének jelentőségére - Arlie Russel Hochschild, a szociológus mint „érzelmi imperializmus" jellemzett, és most hallgatólagosan fellendítik. Ahogy annak idején a nyersanyagok a kizsákmányolt gyarmatokból érkeztek, manapság az ápolási szektor alkalmazottait vonják el a gazdagabb államok a szegényebb országoktól. Az „ápolási deficit" - ahogy a célországokban egyre növekszik az ápoló alkalmazottak iránti szükséglet - és a származási országok szegénysége hatására létrejött egy világszerte kiterjedő ápolói alkalmazotti migrációs mozgalom a gazdagabb országok irányába.
Az illegalitásban tartás az eszköz, mellyel olcsónak és engedelmesnek tartják meg őket. Ritkán kerülnek szóba ezek a munkakörülmények: saját, ápolásra szoruló rokonaikat kell magukra hagyniuk, és törvényes jogok híján óriási mértékben vannak ráutalva a munkaadóikra, a bérek alacsonyak, a munkateher magas, a társadalmi státus, vagyis megbecsültség elhanyagolható, a társadalombiztosítás és a szakmai előremenetel lehetőségei pedig egyáltalán nem állnak rendelkezésre." http://www.malmoe.org/artikel/verdienen/1260
Az osztrák munkaügyi kamara (Arbeiterkammer) előrejelzése szerint a szektorban a következő muka-tendenciák érvényesülése várható:
"Más szakmákkal összevetve az egészségügyi szektorban, illetve a szociális és jótékonysági szférákban, az ápolók alkalmazásában csupán szerény növekedés várható. Ezalatt feltűnően megugrik a nők alkalmazásának aránya, ám előrejelzik a férfi alkalmazottak arányának csökkenését is. Ennek eredményeképpen a szakterületen alkalmazott nők aránya több, mint 90%-ra növekszik." http://www.fwd.at/berufskompass/prognose.php?noteid=35