Női migráció, munka és migráns önszerveződések

Az itt olvasható, Luzenir Caixeta (maiz) által írt cikk jelentette egy, a migráns nők önszerveződésének helyzetéről folytatott elemzés kezdetét. Célja az volt, hogy vitát kezdeményezzen a fennálló struktúrák megváltozatásának szükségességéről, és a politikai beavatkozás, és átalakulás folyamatával foglalkozik. Az elemzés 2005. december 20-án jött létre Bolognában.
Luzenir Caixeta
2006. májusa


Egy egyszerű, elnyomorodásról szóló diskurzus másik oldala
A migráns nők fizetett szolgáltatásai a globalizáció aktuális kontextusában erősen befolyásoltak a (prekariális) munkakörülmények által, és nagy részben a posztfordiánus társadalom termelési folyamatai sokoldalú átalakulásának eredményei. (Caixeta/Guitierrez-Rodriguez és mtsai. 2004.): De-indusztrializáció, immetariális termelés, a munka feminizálódása, transznacionális migráció és a tőkeberuházás mobilitása.
A prekeriális megélhetési formák sokféleségével a migráns nők szerepe és száma is gyorsan nő. Emellett a létező munkalehetőségek túlnyomó részben még a „szex-gondoskodás-ápolási munka" kontinuumán helyezkednek el. A prekariális szolgáltatási szektorokat, mint a szexipart vagy a takarítás területét, ahol a migráns nők különösen nagy számban képviseltetik magukat, éppen ezért nem szabad izoláltan kezelnünk. Ehelyett az informális szektor egy sor másfajta prekariális munkaterületével összefüggésben kell ezeket vizsgálnunk, pl. a fizetett házimunkával, a beteg- és idős-ápolással, a gyermekgondozással, a szupermarketekben vagy hotelekben végzett „minijob"-bal (400 euros fizetés alatti, adó- és járulékmentes munka), a call centeres foglalkoztatással együtt. Ez a kilenc új munkavállalói identitás hiába különbözik egymástól, közös bennük, hogy mindegyikre jellemző a munkajogok, és ezzel azok védelmének kizárása a rendszerből.
A prekaritás több, mint jogi, szociális és pénzügyi bizonytalanság. Szükséges hozzá az a képesség is, aminek a segítségével kreatívan tervezünk és a kollektivitás új, rugalmas formáit fejlesztjük ki. Emellett az egyéni életminőség egyre inkább a szabad piacon elért személyes sikertől függ.
A migráció autonómiája
A prekarizáció folyamatával szemben való fellépés különleges kihívást jelent. Az extrém módon kizsákmányoló viszonyoknak való behódolás ugyanis paradox módon felszabadítja az érintetteket a patriarchális-fordiánus valóság merev elképzelései alól, és a prekariális foglalkozatási módok előtt a migráns és feminista elmélet és gyakorlat szempontjából egy jobb életkilátást is láttat.
Így érthetőbb, mit akarunk a „migráció autonómiája"-kifejezéssel a migráns nők prekarizációjával kapcsolatban jelölni: a prekarizáció egy alulról érkező formáját, ahol az egyének jobb életkilátásra vonatkozó kívánsága jelenik meg. Így a sokféle prekarizálódó kényszerítő körülménynek való behódolás egyúttal a cselekvés szélesebb játékterét biztosítja. Már a nyomorúságos gazdasági körülményektől, és a szülőhaza patriarchális struktúráitól való megszabadulás, illetve külföldön a bérmunkássá válás is biztosítja az önfelhatalmazáshoz vezető első tapasztalatokat. Maguk a kizsákmányolási struktúrák olyan mozzanatokkal kerülnek szembe, amelyek az ellenállás kiindulási pontjai lehetnek. Ahogy leírjuk, hogyan alakíthatnak ki a szexuális szolgáltatásokkal foglalkozó nők magukat a szexiparnak, a takarítók a takarítócégeknek és magánháztartásoknak való eladásakor olyan életkörülményeket, amelyek a saját érdekeiknek is megfelelnek, és milyen „szexuális és takarítási többletmunkát" kell tartósan elvégezniük, hogy szembeszálljanak a megszokott értékekkel, úgy mindez egy politikai stratégiai kérdésévé válik. (Caixeta, 2005).
Ebben a stratégiában döntőek emellett az azokra a kérdésekre adott válaszok, ahogy a fennálló és felfedezésre váró ellentmondásosságot az olyan egyszerű elnyomorodásról szóló diskurzuson túllépve tudjuk csak megérteni, ami az egyének szubjektivitását és tevékenyégét a prekarizációban láthatatlanná hagyja tenni. A mindennapi újratermelés rugalmas alakítását emellett nemcsak az új gazdasági kényszerek következményeként kell értékelni. Az is döntő, milyen mértékben lehet lázadni a patriarchális-fordiánus valóság ellen, és mennyire keressük az alternatív életmódot, mint az új munka- és termelési viszonyok érvényre juttatásának feltételét, illetve hogyan lehet mindezt a kollektív startégiákon keresztül megvalósítani. A munka és a munkamegosztás formáinak okát is kutatnunk kell, és újraszervezni azokat; ami a transznacionális elosztás alapját és új törésvonalakat képez.
Ha egy pillantást vetünk a konkrét tevékenységekre, illusztrálni tudjuk a tendencia ellentmondásos összefüggését egyrészt a felerősödött elnyomással, másrészt a kibővített autonómiával: Így a takarító-ipar egyéni foglalkoztatottjai vagy csoportjai pl. teljes intézmények megtisztításáért felelősek, a munkát saját felelősségre szervezik, a főnök általában nincs a helyszínen. Ehhez nagyon hasonlóan szervezik a munkát a magánháztartásokban, amelyeket a legtöbbször (hacsak nem mindig) abban az időben takarítanak ki, amikor a megrendelő házon kívül tartózkodik. A migráns nők a szexiparban keresik a legtöbb pénzt, tevékenységüket mellékállásként is végezhetik, általában nem kell végzettséget felmutatniuk, nem köti őket szerződés, lehetőségük van kapcsolatokat létesíteni és idegen nyelveket gyakorolni, stb.
Ennek ellenére a a migráns szexmunkás és házimunkát végző nők-ahogy más prekariális szolgáltató munkát végzők-élet- és munkakörülményeik javításáért folytatott küzdelme szükséges marad. Mindenek előtt a prostitúció-és migrációellenes politikával szállunk szembe, amelyek elsősorban a szexuális szolgáltatásokat végző migráns nők jogaira vannak negatív hatással. A legtöbbször az olyan, morálisan megindokolt elutasítása a szex- és házimunkát (amelyek jogokkal felruházott, erősen etnitizált munkának számítanak) végző migráns nők elfogadásának nem csökkenti a migráns nők számát ebben a szektorban, pusztán nem vesz tudomást sok nő (és férfi) valós helyzetéről. A migrációval kapcsolatos elnyomó politikai szabályozások, a közmorál és a társadalmi rend a szolgáltatásokban dolgozó nők sebezhetőségének felerősödéséhez vezet, és negatív következményekkel jár az egészségükre és biztonságukra.
Hogy ne rekedjünk meg a részleges megoldásoknál, szükség van a politikai-etikai helyzet átfogó fejlesztésére is, ami olyan küzdelmek alapjául szolgálhat, amelyek az uralkodó társadalmi rendszert kérdőjelezik meg és alakítják át. Emellett nélkülözhetetlen szerepe van az érintettek (ön)szerveződésének is.
maiz: Egy migráns női (ön)szerveződés tapasztalatai
A maiz-migráns nők önszerveződése a migráns nőkért- több, mint 10 éve aktív. Azok a migráns nők, akik a maiz-hoz fordulnak, takarítónőként dolgoznak lízingcégeknél, magán-háztartásokban végeznek házi- és ápolási munkát, ápolónők az egészségügy területén, és/vagy szexmunkásként tevékenykednek. A tényleges helyzetüket nemcsak a jogi szabályozás biztosítja. Életkörülményeik szempontjából sokkal inkább döntő, hogy milyen diszkurzív és gazdasági tényezők hatnak rájuk.
A maiz azzal képes kitűnni, hogy migráns nők önszerveződéseként megpróbálunk ezen a területen a társadalmi összeütközésekbe beleavatkozni. Ezáltal a tanácsadói és képzési tevékenységeink mellett a politikai kulturális munka és a művészi projektek is a feladatkörünkbe tartoznak. Így a migráns nők elsősorban jelenlegi élethelyzetükről és cselekvőképességük korlátairól tudnak véleményt cserélni, hogy aztán egy kollektív folyamatban dolgozzák ki, hogyan lehet ezeket a tapasztalatokat az osztrák többségi társadalom számára bemutatni, illetve konfrontálni őket vele. Ily módon a migráns nők lehetőséget kapnak arra, hogy kilépjenek abból a helyzetből, ami őket politikai szempontból tárgyalandó objektumokként kezel, és saját megnyilvánulási formákat fejleszthessenek ki, hogy beleszólhassanak az uralkodó diskurzusba, és változtassanak rajta.
A láthatóvá válás szolgálatában a maiz a hagyományos reprezentációs struktúrák széttörését is elő szeretné segíteni, és elérni a „harmónia megzavarását" pl. ezzel a mottóval: „Szeretünk Ausztria! Soha nem hagyunk el!"
A kollektív szerveződés útján, azzal a szándékkal, hogy javulást érjünk el a migráns nők gazdasági helyzetében, újabb ellentétek merülnek fel, ezúttal az egyes migráns nők és az általános célkitűzések között, amelyek segítségével jobb munkakörülményeket szeretnének elérni. A migráns nők normális esetben azért jönnek Ausztriába, hogy-mindegy, milyen tevékenységgel-lehetőleg gyorsan, sok pénzt keressenek. Ebből következően nem érdekük, hogy kollektívan szerveződjenek. Mivel haázimunkát végző, ápoló vagy szexmunkásként nem azonosulnak a tevékenységükkel, hanem mindezt egy átmeneti állapotnak tartják, nem éri meg nekik, hogy a közösség helyzetének javításáért küzdejnek. Itt annak van ezért szerepe, hogy az egyéni helyzetek, amelyek keretei között a migráns nők mindenkori álmaikat meg tudják valósítani, és bizonyos munkaterületek szabályozása közötti összefüggést érthetővé tegyük.
A maiz legfontosabb tevékenységei közé tartozik ezért azoknak a vitáknak a levezetése is, amelyek maguk a migráns nők között zajlanak, főleg ha azok, akik már Ausztriában élnek mások bevándorlása ellen szólalnak fel, amikor úgy érzik, hogy ez egy erősödő konkurenciát jelent számukra.
A maiz minden fellelhető tiltakozás feszültségi mezején azon fáradozik, hogy a különböző migráns csoportok és különböző érdekek számára a kollektív szerveződés terét biztosítsa (itt a különböző prekariális munka- és életkörülmények közös pontjait keressük, és nem az ellentéteket), és kívülről támogassa.
Egy faktor, amivel a szexmunka prekarizációja különösen összefügg, a szociális státusz értelmezése. A szexmunka a legtöbb társadalomban egy stigmatizált terület. A migráns nőket (Ausztriában kb. a szexmunkások 90%-a) többszörösen stigmatizálják: külföldiként és prostituáltként is.

Irodalom
Caixeta, L. / Gutierrez-Rodriguez, E. u.a. (2004): Haushalt, Caretaking, Grenzen... Rechte von Migrantinnen und Vereinbarkeit von Beruf und Familie (Háztartás, gondozás, határok... A migráns nők jogai, és a hivatás és család összeegyeztethetősége)
Caixeta, L. (2005): „Precarius labor et stuprum corporis. Prekarität und die bezahlte sexuelle Dienstleistung". In: Kulturrisse 02/05, S. 22 f. („Precarius labor et stuprum corporis. A prekáriális munka és a fizetett szexuális szolgáltatás")
Luzenir Caixeta több, mint 10 éve dolgozik a maiznál, ahol többek között szexmunkásként dolgozó migráns nőkkel foglalkozik.
In: fields of TRANSFER. MigrantInnen in der Kulturarbeit. IG Kultur Österreich. April 2007. S. 56-58, (Migráns nők a kulturális munkában) http://igkultur.at/igkultur/kulturrisse/1168344588/1168349382